Versenytársad lehet a legjobb barátod: hogyan okulhatsz hibáiból és hogyan szerezz róla infót?

Valamit mindig is utáltam: volt egy főnököm, akinek akárhányszor átküldtem egy konkurens kiadó hasonló termékét vagy publikációját, visszaküldte néhány szavas megjegyzéssel, hogy miért sokkal szarabb az, és egyébként is mi nagyobbak és királyabbak vagyunk.

Volt egy rendezvényszervező kollégám is: akárhányszor elment egy konkurens konferenciára vagy kiállításra, csak legyintett. „A miénk jobb lesz/volt.” Egyszer nem hallottam, hogy valamit átvett volna, mert király ötlet.

Amikor ez történik, legszívesebben földimogyoróba borítanám a fejüket és kölyökmókusokkal rágatnám le az arcbőrüket. Én évekig tanultam egy japán harcművészetet, és ott mindig azt magyarázta egy kissrác számára legalábbis karizmatikusnak tűnő edzőm, hogy az ellenfelet tisztelve kell tanulni tőle.

Maga a konkurenciaelemzés azt jelenti, hogy a nyilvánosan elérhető információt összegyűjtjük legális és etikus módszerekkel. Ezeket elemezzük és hasznunkra fordítjuk. Mindezt olyan napi rendszerességgel, mintha sajtófigyelést végeznénk.

Persze tudnunk kell , ki is a konkurenciánk, tehát alapos piacismeretre van szükség. Mérjük fel az ágazatot és tegyük magunk számára is világossá, miben is különbözünk. Nézzük meg, milyen marketingeszközöket használ a konkurencia. Mit hirdet? Hogyan viselkedik a Facebookon, a weblapján? Milyen akciói vannak? Hogyan nyilatkozik a sajtóban?

Érdemes elmenni hozzájuk. Ha például van boltjuk, vegyünk valamit tőlük. Beszélgessünk az eladókkal, munkatársakkal. Iratkozzunk fel az oldalukra, kérjük a hírlevelüket.

Érdemes kikérdezni a beszállítóikat, más vásárlóikat. Mit mondanak róluk a vásárokon standjuknál megfordulók?

Amit kideríthetünk: új termékek vagy szolgáltatások, amelyek a saját üzletünket befolyásolják. Változások az ellátási láncban vagy a munkatársak körében. Utóbbi jelenthet akár irányváltást a cég tevékenységében.

Hogyan érik el a céljaikat, és miként kell nekünk magunknak változtatni a stratégián. És persze arra is felfigyelhetünk, ha új szereplő lép be a piacra.

Jelentős kutatási-fejlesztési költségvetést spórolhatunk meg, ha figyelemmel kísérjük versenytársaink szabadalmait, védjegyeit, dizájntermékeit, copyrightos dolgait. Nem lopásról van szó, nem kell hozzá illegális adatgyűjtés: de ha valami bejött nekik, és főleg, ha valami nem, abból mi is tanulhatunk.